direkttermo.hu - A direkttermõ szõlõfajták oldala

Az USA-ban legjobban elterjedt vörös Labrusca-származék. Bora erõsen „róka-ízû”.

Othello (szőlőfajta)

Az észak-amerikai Vitis labrusca-tól és más Vitis spp-tõl származó fajták, úgymint Noah, Izabella, Elvira, Othello, Delaware, Jacquez, Clinton, Herbemont, Lydia stb.
Amikor a vikingek felfedezték Észak-Amerikát, az ott talált szõlõrõl nevezték el Vinlandnak (Szõlõországnak).

Direkttermõ íz: a direkttermõ szõlõfajták borának jellegzetes poloskához hasonló íze, amelyet rókaíznek, labruszkaíznek is neveznek. Kis mennyiségû jelenlétük már jól érzékelhetõ.

direkttermõ = nova, noha, noa, voltaképpen: Noé, régen: feriszõlõ, bakószõlõ

Az egyes megyék fajtahasználatát a Szõlõfajta Használati Bizottság határozza meg, osztályba sorolja a borkészítésre alkalmas fajtákat. Az összes osztályba sorolt szõlõfajtának a Vitis vinifera fajhoz, vagy a Vitis vinifera faj és a Vitis nemzetséghez tartozó fajok keresztezésébõl származó fajtához kell tartoznia. Nem sorolhatók borszõlõként osztályba a következõ direkttermõ fajták: Noah, Othello, Isabella, Jacquez, Clinton, Herbemont. Direkttermõ fajtákkal árubor elõállítása céljából új szõlõt telepíteni, illetve meglévõ szõlõt pótolni, felújítani vagy újratelepíteni tilos. E fajták termésébõl készült bor továbbfeldolgozás és közfogyasztás céljából nem hozható forgalomba.

Általánosan ajánlott: érrendszeri megbetegedések kezelésére, látászavarok ellen, a szívbetegség és a rák veszélyének csökkentésére

A népi orvoslás a szõlõt számtalan jó tulajdonsággal ruházta fel. Könnyen emészthetõ, kiváló vértisztító és vizelethajtó hatásának köszönhetõen minden olyan bajra ajánlották, ami nehéz emésztéssel járt, vagy épp annak volt a következménye (pl. székrekedés, vese- és májbajok, vagy aranyér). Az idegrendszer kiváló táplálékának, az elveszett izomenergia pótlójának tartották (gondoljunk csak a szõlõcukorra). Sápadt, vérszegény, rosszul táplált betegeknél, idegesség, szívbaj esetén és nõi bajok ellenszereként alkalmazták. Tisztító hatásánál fogva köszvény, asztma és reuma kezelésére is használták.

A szõlõmag egyaránt tartalmaz vízben és zsírban oldódó komponenseket, a szõlõmagkivonat áthatol a sejthártyán, s így fejti ki antioxidáns hatását az egész szervezetben. Sõt, egyike azon anyagoknak, amelyek még a vér-agy gáton is képesek átjutni, így megvédik az agysejteket a szabad gyökök roncsoló hatásától.

A szõlõmagkivonat erõs antioxidáns, amely semlegesíti a szabad gyökök kellemetlen hatásait, és javítja az immunrendszer mûködését.
a vörös szõlõ apró magjábõl készült flavonoidtartalmú kivonat Európában az egyik leggyakoribb gyógyhatású készítmény. A flavonoidok hatékony antioxidáns tulajdonságokkal bíró növényi vegyületek, amelyek a szabad gyökök roncsoló hatásától védik meg a sejteket.

A szõlõ jó káliumforrás, és sokféle ásványi anyagot (vas, magnézium, réz, cink, szelén) és vitamint (az összes B-vitamint, valamint C-vitamint) is tartalmaz, bár a káliumon kívül a többi mikrotápanyagból csak kisebb mennyiséget. C-vitamin-tartalma például huszad része a kiviének.
A szõlõ alacsony energiatartalma mellett (100grammban 74 kcal) 80%-ban tartalmaz vizet és rosttartalma is említésre méltó, így minden fogyókúránál, tisztítókúránál használható. Cukortartalma viszont igen magas, bár ez könnyen felszívódó, természetes szõlõcukor, gyors segítségének különösen koncentrációt igénylõ szellemi feladatok vagy nehéz fizikai munka esetén vehetjük hasznát.

A gyümölcsben többfajta polifenol tálható, melyek gyulladásgátló hatásúak és fokozzák a szervezet ellenálló erejét - nem véletlen, hogy a szõlõt hagyományosan a lábadozó betegek "gyógyszerének" tartják. Ezek közül a kémiai vegyületek közül több az addig ismert legerõsebb antimutagén hatást fejtette ki állatkísértekben, emellett antioxidáns aktivitással is rendelkezik, így kedvez a rák megelõzésének. A polifenolok segítenek még a vérnyomás és vércukorszint szabályzásában, valamint rugalmasan tartják a véredényeket.

Kanadai kutatók megállapították, hogy mind a szõlõszemek belsejébõl, mind a héjából készült kivonat többféle vírust - köztük a gyermekbénulást okozó vírust és a herpeszvírust is - igen erélyesen inaktiválta. Ez a tulajdonsága a polifenolok családjába tartozó tanninnak köszönhetõ, ami a vírus felszínéhez kötõdve megakadályozza annak a sejtreceptorhoz való kapcsolódását, ezáltal a fertõzés kialakulását. A vörös szõlõben található polifenolok és tanninok azonban az arra érzékenyeknél migrént válthatnak ki.

A szõlõmagkivonat szembetegségek megelõzésében is nagy szerepet játszhat. Az idõskori vakság két leggyakoribb oka, a sárgafoltsorvadás és a szürkehályog ellen igen gyakran ajánlják. Állítólag még azok számára is hasznos, akik rendszresen és sokat ülnek a számítógép elõtt.

A szõlõmagkivonat fogyasztása semmiféle mellékhatást nem okoz. Túladagolásakor sem lép fel mérgezési tünet.

A szervezetben lezajló folyamatok eredménye mindig valamilyen károsodás, melyért az oxidáció során keletkezõ szabad gyökök felelõsek.
Az antioxidánsok olyan vegyületek, amelyek szabályozzák az oxidációt, hogy ott és akkor játszódjon le, ahol és amikor az a szervezet számára elõnyös, ezáltal megelõzik a szabad gyökök kialakulását. Amikor az oxidálószerek és az antioxidánsok kapacitása nincs a szervezeten belül egyensúlyban, a sejtek és szövetek antioxidáns mennyisége csökken, az emberi szervezet öregedésnek indul.
A szõlõ héjában és magjában a kutatók olyan vegyületeket (OPC) találtak, amelyek erõteljes antioxidánsként mûködnek. Különösen a szõlõ magjában találtak koncentráltan az egészségre jó hatást gyakorló vegyületeket. A szõlõmag az OPC leggazdagabb forrása a Föld összes növénye közül. Az OPC ez idáig a leghatásosabb szabadgyök-söprögetõ, ami megszünteti a szabad gyökök által okozott láncreakciókat és megakadályozza az emberi sejtek és szövetek károsodását.
A szõlõmag kivonat képes áthaladni a véragy gáton és segít megvédeni az agyat és az idegrendszert a károsodástól. Mivel hatásosan semlegesíti a szabad gyököket, erõsíti az érfalakat és megelõzi az érelmeszesedést. Hasonlóképpen megelõzi a szívbetegséget és a többi olyan bajt, ami a véráramlás javításával gyógyítható. A szõlõmag kivonat segíteni tud azoknak is, akiknek valamilyen allergiájuk, izületi gyulladásuk, visszértágulatuk, aranyerük van. Ezeken túlmenõen szerepe van a bõr rugalmasságának és nedvességtartalmának megõrzésében, valamint késlelteti a ráncok kialakulását.
A szõlõmag kivonata a szépség megõrzésében nem csak a gyomron keresztül segíthet. Speciális bõrszépítõ kezelések, masszázsok fõszereplõjeként a bõrön keresztül felszívódva ajándékozhat meg mindenkit csodaszép, üde, feszes, és nem utolsó sorban jó illatú bõrrel.
Egészében véve hozzájárul az emberi élettartam meghosszabbításához. Különösen ajánlott azok számára, akik sokat ülnek a számítógép képernyõje elõtt.
Hatására csökken a szemgyulladás, nõ a szem alkalmazkodó, és látóképessége valamint a kontrasztérzékenység.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az eurázsiai szőlő, a Vitis (V.) vinifera kiváló minőségű termést ad, de fogékony a peronoszpórára, a lisztharmatra és a filoxérára. Más, elsősorban amerikai szőlőfajok e károsítókkal szemben rezisztensek vagy toleránsak, termésük viszont nem igazán alkalmas borkészítésre. Nemesítőink régi törekvése, hogy fajok közötti, idegen szóval interspecifikus hibridekben egyesítsék a szőlőfajok kedvező tulajdonságait. Az első ilyen irányú keresztezések „gyümölcsei” a direkttermők. A kifejezés arra utal, hogy az ilyen szőlő oltás nélkül, direkt, tehát közvetlenül telepíthető.

A korabeli amerikai nemesítők a XIX. század elején az egyes amerikai szőlőfajokat használták fel. A Herbemont alapvetően a V. aestivalis termesztésbe vont fajtája. A Concord és az Izabella a V. labrusca fajhoz sorolható. A Jacquez a V. aestivalis, a V. cinerea és a V. vinifera keresztezéséből vezethető le. A Taylor a V. riparia, V. labrusca és V. monticola hibridje; a Noah szőlőfajta pedig a Taylor magonca. A Clinton V. riparia és V. labrusca hibrid, az Othello pedig a Clinton és egy V. vinifera, a Trollingi keresztezéséből származik. A Piros Delaware a V. labrusca, a V. aestivalis és a V. vinifera természetes hibridje; a Fehér Delaware ennek magutóda. Az ellenálló képesség és a minőség a direkttermők esetében negatív korrelációban áll egymással. Ennek ellenére a korabeli gyűjtők erős növekedésük és tetszetős lombozatuk miatt számos direkttermőt hoztak be Európába. E szállítmányokkal érkezhetett a lisztharmat, a filoxéra és a peronoszpóra a kontinensre.

Európai, kezdetben főként francia szőlészek, Oberlin, Couderc, Castel, Seibel, Baco, Malegue és Kühlmann igen nagy számban állították elő az amerikai és eurázsiai fajták komplex hibridjeit, melyek kezdetben a nemesítő neve és kódszáma alapján váltak ismertté. Az így létrehozott termőhibridek a – direkttermőkkel szemben – nem filoxéra-ellenállóságuk, hanem gombás betegségekkel szembeni ellenálló képességük, valamint elfogadható minőségük miatt voltak jelentősek. Couderc hibridjei közül ismertté vált a Couderc 503 (Százszoros) és a Couderc 7120 (Couderc noir). Baco keresztezései közül többek közt a Baco 1 és a Baco 22 került szaporításra. Seibel hibridjei közül széles körben ismertté vált a 4986 (Rayon d _or), a 5279 (Aurora, Feri szőlő), a 5409 (La Glorie de Seibel, Iber francia) és a vörösbort adó 4643 (Roi des noirs, Pannonhalmi kék). Kühlmann keresztezései közül népszerűvé vált a 188-2 (Maréchal Foch), a 194-2 (Léon Millot) és a 319-1 (Triumphe d_Alsace). A két világháború között tovább folytatódott a termőhibridek előállítása. A legnagyobb ismertséget a Seyve-Villard (SV) fajták, az 5276 (Seyval blanc) a 12286, a 12375 (Villard blanc) és a 18315 (Villard noir) érték el.

Németországban is jelentős eredményeket értek el az ellenálló fajták nemesítésében. Ismertebb fajtáik: Pollux, Phoenix, Sirius, Orion, Regent, Hibernal, Breidecker, Primera, Prinzipal, Saphira, Rondo, Merzling és Johanniter. Osztrák kutatók Klosterneuburgban állították elő a Roesler, a Ráthay és a Seifert fajtákat. A romániai nemesítés eredményei közül kiemelésre érdemesek a Valeria, a Brumariu és a Radames fajták. Moldovában nemesítették többek közt a Fesztivalnüj, a Lyana, a Viorika és a Dacsnüj szőlőfajtákat. A Magaracsi Szőlészeti Intézetben hozták létre a Podarok Magaracha és a Pervenets Magaracha elnevezésű hibrideket. Bulgáriában is állítottak elő interspecifikus hibrideket. Fontosabb fajtáik: Plevenski kolorit, Dunavska Gomza, Strebrostrui, Dunavski Lazur, Muskat de Kailakh.

Magyarországon az interspecifikus fajták nemesítését Csizmazia és Bereznai kezdték el a SV hibridek felhasználásával. Egerben nemesített fajhibridek: Zala gyöngye (állami elismerés: 1970), Bianca (1982), Medina (1984), Nero (1993). További fajták: Áron, Suzy, Rita (Göcseji zamatos), Lakhegyi mézes, Vértes csillaga, Viktor (EB 10) és Aletta (ECS 18). Az egri nemesítés eredményeire támaszkodva Szegedi és munkatárasai is folytattak interspecifikus keresztezéseket Kecskeméten. Állami elismerést kaptak: Pölöskei muskotály (1979) és Teréz (1995), valamint Sarolta (KM. 309), Piroska (R 49), Eszter (R 65), Lidi (R.66), Lilla (R. 68), Galamb (R. 69), Orsi (R. 70), Flóra (R. 73), Fanny (R. 78) és Angela (R. 90). Füri nemesítői tevékenységéhez fűződik a Seibel 5279 (Feri szőlő) felhasználásával létrehozott Reflex (RF. 5), Refrén (RF. 16) és Reform (RF. 48). A Kertészeti Egyetemen előállított szőlőfajták: Viktória gyöngye (1995), Duna gyöngye (1995), Csillám (1997), Palatina (1996), a V. amurensis x V. vinifera keresztezéseként létrejött a Kunleány, a Kunbarát, a Taurus (A 102), Amadeusz (A 109), Orpheus (A 122), Odysseus (A 212), Korai bíbor (V 1) és a Pannon frankos (V16). A Kristály (C 43) és a Toldi (C 50) fajtákat Kriszten nemesítette.

A fajok közötti keresztezésből származó hibridek elvileg egyenértékűek a V. vinifera fajtákkal. Erről az O.I.V. XVI. Kongresszusán, Stuttgartban született határozat. (A fajhibrideket azóta nevezzük általánosan „rezisztens” fajtáknak.) Ennek ellenére már az EU 2003 előtti borjoga is előírta, hogy minőségi bor készítéséhez csak V. vinifera fajhoz sorolható fajták használhatók fel. Az EU új borpiaci rendtartásának kialakítása céljából egy független tanulmányt készítettek a fajhibridekről. A vizsgálatba a Villard blanc, a Seyval blanc, a Bianca, a Zalagyöngye, a Medina, a Regent, a Villard noir és a Couderc noir fajtákat vonták be. Az Európai Bizottság e tanulmány eredményeire hivatkozva fentartotta korábbi korlátozását. A tanulmány megállapítása szerint ugyanis a hibridek a V. vinifera fajtákénál rosszabb minőségű bort adnak.

Milyen összetevőkben mutathatók ki eltérések a V. vinifera és az interspecifikus fajták borában? Gyakran elhangzó kifogás, hogy a fajhibridek sajátos illattal, ízzel rendelkeznek. Az idegen („inter”) ízt a metil- és az etil-antranilát, a 2-amino-acetofenon, a 2, 5 dimetil 4-metoxi 3-(2H)-furanon, a 2, 5 dimetil 4-hidroxi-3-(2H)-furanon és a 4, 5 dimetil – 3 hidroxi 2-(5H)-furanon aromaanyagok okozhatják. A mellékízek többnyire a teljes érettség állapotában jelentkeznek a leghatározottabban. Kialakulásuk függ az évjárattól és a termőhelytől is. A déli szőlőtermesztő országokban kevésbé feltűnőek, a szőlőtermesztés északi határához közeledve viszont egyre markánsabban jelentkezhetnek.

A V. vinifera színét monoglükozidok adják. Az észak-amerikai és a kelet-ázsiai fajokra a diglükozidok a jellemzőek. A diglükozid-tartalom alapvetően a direkttermő fajták kimutatására alkalmas. A hibridekben gyakran malvidin diglükozid mutatható ki, de emellett malvidin monoglükozidot is tartalmaznak.

Egyes vizsgálatok alapján a rezisztens szőlőfajták olyan anyagokat tartalmaznak, melyek a csirkék máját károsítják, sőt még az utódaikban is elváltozásokat idéznek elő. Állítólag a hibridek borával itatott csirkék egy része néhány hónapon belül májcirrózisban elpusztulhat. V. vinifera borral kezelt állatoknál ezzel szemben semmiféle károsodást nem lehetett felfedezni. Amerikai kutatók ugyanakkor vizsgálatokkal igazolták, hogy a hibrid borok nem ártalmasak a szárnyasok egészségére. A kutatók szerint az esetlegesen megfigyelhető rendellenességek nem a hibridek mérgező hatásával, hanem a kísérleti állatok egyoldalú, hiányos táplálkozásával indokolhatók. Összefoglalóként tehát megállapítható, hogy nem igazolt egyértelműen a hibrid borok egészségkárosító hatása. Számos szakíró szerint a rezisztens fajták bora elérheti a V. vinifera fajták minőségét. (Az Agro napló szakfolyóirat nyomán)

Az EU-ban is tiltott direkttermők

Noah, Othello, Isabella, Jacquez, Clinton, Herbemont. Ezek olyan direkttermő szőlőfajták, amelyekből árubort az EU-ban nem lehet előállítani. Illetve az árubor előállítása céljából új szőlőt telepíteni, a meglévő szőlőt pótolni, felújítani vagy újratelepíteni tilos. E fajták terméséből készült bor továbbfeldolgozás és közfogyasztás céljából nem hozható forgalomba. Az Othello és direkttermő társainak a bora gyenge minőségű, savanykás, jellegzetesen kellemetlen, poloskaízű, de szép sötét vörös színű, s ezért csekély mennyiségben a vörös borok színének a javítására használták fel. (Viszont Észak-Amerikában kitűnő borszőlőket nemesítettek!) A tiszta szőlőpektin poligalakturonsavas láncmolekula, amely 75%-ban metanollal van észterezve, ami az erjedés során lehasad és a borba is átkerül. A direkttermő szőlőfajták több pektint tartalmaznak, így a borukban a metilalkohol is nagyobb mennyiségben fordul elő, mint a Vitis vinifera fajták boraiban.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A rezisztens, toleráns szőlőfajtákról

Ossza meg|

Az eurázsiai szőlő, a Vitis (V.) vinifera kiváló minőségű termést ad, de fogékony többek közt a peronoszpórára, a lisztharmatra és a filoxérára.Más, elsősorban amerikai szőlőfajok e károsítókkal szemben rezisztensek vagy toleránsak, termésük viszont nem igazán alkalmas borkészítésre. Nemesítőink régi törekvése, hogy fajok közötti, idegen szóval interspecifikus hibridekben egyesítsék a szőlőfajok kedvező tulajdonságait.Az első ilyen irányú keresztezések „gyümölcsei” a direkttermők. A direkttermő kifejezés egyébként arra utal, hogy az ilyen szőlő oltás nélkül, direkt, tehát közvetlenül telepíthető. A korabeli amerikai nemesítők a XIX. század elején az egyes amerikai szőlőfajokat használták fel. A Herbemont alapvetően a V. aestivalis termesztésbe vont fajtája. A Concord és az Izabella a V. labrusca a fajhoz sorolható. A Jacquez a V. aestivalis, a V. cinerea és a V. vinifera keresztezéséből vezethető le. A Taylor a V. riparia, V. labrusca és V. monticola hibridje; a Noah szőlőfajta pedig a Taylor magonca. A Clinton V. riparia és V. labrusca hibrid, az Othello pedig a Clinton és egy V. vinifera, a Trollingi keresztezéséből származik. A Piros Delaware a V. labrusca, a V. aestivalis és a V. vinifera természetes hibridje; a Fehér Delaware ennek magutóda. Az ellenálló képesség és a minőség a direkttermők esetében negatív korrelációban áll egymással. Ennek ellenére a korabeli gyűjtők erős növekedésük és tetszetős lombozatuk miatt számos direkttermőt hoztak be Európába. E szállítmányokkal érkezhetett a lisztharmat, a filoxéra és a peronoszpóra a kontinensre.

Európai, kezdetben főként francia szőlészek, Oberlin, Couderc, Castel, Seibel, Baco, Malegue és Kühlmann igen nagy számban állították elő az amerikai és eurázsiai fajták komplex hibridjeit, melyek kezdetben a nemesítő neve és kódszáma alapján váltak ismertté. Az így létrehozott termőhibridek a – direkttermőkkel szemben – nem filoxéra-ellenállóságuk, hanem gombás betegségekkel szembeni ellenálló képességük, valamint elfogadható minőségük miatt voltak jelentősek. Couderc hibridjei közül ismertté vált a Couderc 503 (Százszoros) és a Couderc 7120 (Couderc noir). Baco keresztezései közül többek közt a Baco 1 és a Baco 22 került szaporításra. Seibel hibridjei közül széles körben ismertté vált a 4986 (Rayon d ´or), a 5Bioszőlő vásárlás279 (Aurora, Feri szőlő), a 5409 (La Glorie de Seibel, Iber francia) és a vörösbort adó 4643 (Roi des noirs, Pannonhalmi kék). Kühlmann keresztezései közül népszerűvé vált többek közt a 188-2 (Maréchal Foch), a 194-2 (Léon Millot) és a 319-1 (Triumphe d´Alsace).

A két világháború között tovább folytatódott a termőhibridek előállítása. A legnagyobb ismertséget a Seyve-Villard (SV) fajták, az 5276 (Seyval blanc) a 12286, a 12375 (Villard blanc) és a 18315 (Villard noir) érték el. Németországban is jelentős eredményeket értek el az ellenálló fajták nemesítésében. Ismertebb fajtáik: Pollux, Phoenix, Sirius, Orion, Regent, Hibernal, Breidecker, Primera, Prinzipal, Saphira, Rondo, Merzling és Johanniter. Osztrák kutatók Klosterneuburgban állították elő a Roesler, a Ráthay és a Seifert fajtákat. A romániai nemesítés eredményei közül kiemelésre érdemesek Valeria, a Brumariu és a Radames fajták. Moldovában (Kisinev) nemesítették többek közt a Fesztivalnüj, a Lyana, a Viorika és a Dacsnüj szőlőfajtákat. A Magaracsi Szőlészeti Intézetben hozták létre a Podarok Magaracha és a Pervenets Magaracha elnevezésű hibrideket. Odesszában nemesítették a Krizsovnyikovüj nevű csemegeszőlőt. Bulgáriában is állítottak elő interspecifikus hibrideket. Fontosabb fajtáik: Plevenski kolorit, Dunavska Gomza, Strebrostrui, Dunavski Lazur, Muskat de Kailakh.

Hazánkban az interspecifikus fajták nemesítését Csizmazia és Bereznai kezdték el a SV hibridek felhasználásával. Egerben nemesített fajhibridek: Zala gyöngye (államilag elismerés: 1970), Bianca (1982), Medina (1984), Nero (1993). További fajták: Áron, Suzy, Rita (Göcseji zamatos), Lakhegyi mézes, Vértes csillaga, Viktor (EB 10) és Aletta (ECS 18). Az egri nemesítés eredményeire támaszkodva Szegedi és munkatárasai is folytattak interspecifikus keresztezéseket Kecskemét, Katonatelepen. Kecskeméten (SZBKI) nemesített államilag elismert fajták: Pölöskei muskotály (1979) és Teréz (1995). További értékes kecskeméti interspecifikus fajták: Sarolta (KM. 309), Piroska (R 49), Eszter (R 65), Lidi (R.66), Lilla (R. 68), Galamb (R. 69), Orsi (R. 70), Flóra (R. 73), Fanny (R. 78) és Angela (R. 90). Füri nemesítői tevékenységéhez fűződik a Seibel 5279 (Feri szőlő) felhasználásával létrehozott Reflex (RF. 5),
Refrén (RF. 16) és Reform (RF. 48). A Kertészeti Egyetemen (illetve jogutódain) előállított szőlőfajták: Viktória gyöngye (1995), Duna gyöngye (1995), Csillám (1997), Palatina (1996). Az Egyetem Genetika és Növénynemesítés Tanszékén V. amurensis x V. vinifera keresztezéseket végeztek. Eredményeik közé tartozik a Kunleány, a Kunbarát, a Taurus (A 102), Amadeusz (A 109), Orpheus (A 122), Odysseus (A 212), Korai bíbor (V 1) és a Pannon frankos (V16). A Kristály (C 43) és a Toldi (C 50) fajtákat Kriszten nemesítette. A fajok közötti keresztezésből származó hibridek elvileg egyenértékűek a V. vinifera fajtákkal. Erről az O.I.V. XVI. Kongresszusán, Stuttgartban született határozat. (A fajhibrideket azóta nevezzük általánosan „rezisztens” fajtáknak.) Ennek ellenére már az EU 2003 előtti borjoga is előírta, hogy minőségi bor készítéséhez csak V. vinifera fajhoz sorolható fajták használhatók fel. Az EU új borpiaci rendtartásának kialakítása céljából egy független tanulmányt készítettek a fajhibridekről. A vizsgálatba a Villard blanc, a Seyval blanc, a Bianca, a Zalagyöngye, a Medina, a Regent, a Villard noir és a Couderc noir fajtákat vonták be. Az Európai Bizottság e tanulmány eredményeire való hivatkozással változatlanul fenntartja a korábbi korlátozását. A tanulmány megállapítása szerint ugyanis a hibridek a V. vinifera fajtákénál rosszabb minőségű bort adnak. Milyen összetevőkben mutathatók ki eltérések a V. vinifera és az interspecifikus fajták borában? Gyakran elhangzó kifogás, hogy a fajhibridek sajátos illattal, ízzel rendelkeznek. Az idegen („inter”) ízt a metil- és az etil-antranilát, a 2-amino-acetofenon, a 2, 5 dimetil 4-metoxi 3-(2H)-furanon, a 2, 5 dimetil 4-hidroxi-3-(2H)-furanon és a 4, 5 dimetil – 3 hidroxi 2-(5H)-furanon aromaanyagok okozhatják. A mellékízek többnyire a teljes érettség állapotában jelentkeznek a leghatározottabban. Kialakulásuk függ az évjárattól és a termőhelytől is. A déli szőlőtermesztő országokban kevésbé feltűnőek, a szőlőtermesztés északi határához közeledve viszont egyre markánsabban jelentkezhetnek.A V. vinifera színét monoglükozidok adják. Az észak-amerikai és a kelet-ázsiai fajokra a diglükozidok a jellemzőek. A diglükozid-tartalom alapvetően a direkttermő fajták kimutatására alkalmas. A hibridekben gyakran malvidin diglükozid mutatható ki, de emellett malvidin monoglükozidot is tartalmaznak.

Az amerikai szőlőfajták, valamint egyes hibridek bogyói viszonylag sok pektint tartalmaznak, s a pektin az erjedés során metilalkohollá alakulhat át. A rezisztens fajták borai azonban a metilalkohol mennyisége alapján lényegesen nem különböznek a V. viniferákétól. A borok metilalkohol-tartalma az erjesztés körülményeitől is függ; a legtöbb a vörösborok héjon erjesztése esetén keletezik.Egyes vizsgálatok eredményei alapján a rezisztens szőlőfajták olyan anyagokat tartalmaznak, melyek a csirkék máját károsítják, sőt még az utódaikban is elváltozásokat idéznek elő. Állítólag a hibridek borával itatott csirkék egy része néhány hónapon belül májcirrózisban elpusztulhat. V. vinifera borral kezelt állatoknál ezzel szemben semmiféle károsodást nem lehetett felfedezni. Amerikai kutatók ugyanakkor vizsgálatokkal azt igazolták, hogy a hibrid borok nem ártalmasak a szárnyasok egészségére. A kutatók szerint az esetlegesen megfigyelhető rendellenességek nem a hibridek mérgező hatásával, hanem a kísérleti állatok egyoldalú, hiányos táplálkozásával indokolhatók. Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy nem igazolt egyértelműen a hibrid borok egészségkárosító hatása. Számos szakíró szerint a rezisztens fajták bora elérheti a V. vinifera fajták minőségét.

Dr. Zanathy Gábor

Agro napló, Országos mezőgazdasági szakfolyóirat - VIII. évfolyam - 2004/12

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Izabella (szőlőfajta)

[bevezető szerkesztése]

Eredete, elterjedtsége [szerkesztés]

Jellemzői [szerkesztés]

Othello (szőlőfajta)

[bevezető szerkesztése]

Jellemzői [szerkesztés]

Izabella (szőlőfajta) [bevezető szerkesztése]

Eredete, elterjedtsége [szerkesztés]

Jellemzői [szerkesztés]

Othello (szőlőfajta) [bevezető szerkesztése]

Jellemzői [szerkesztés]

Izabella (szőlőfajta)

[bevezető szerkesztése]

Othello (szőlőfajta)

[bevezető szerkesztése]